Orsi Barcelonában - 2. rész :)

Let's start the 2nd part:) Szóval a nagy pihenés után úgy döntöttünk, hogy elmegyünk és megnézzük Barcelona gótikus negyedét. Van ott minden mint karácsonykor: szűk, hangulatos utcák, városháza, Katedrális és finom fagyi:) A séta előtt még elmentünk a közeli kínaiba kajálni (ahol sokat lehet enni:)), de Orsinak nem nagyon jött be…Ő nem nyitott még az itteni kajákra. A sétálás jól esett… nagyon jól. Útközben még benéztünk pár boltba, ahol cipőt akartam nézni, és végre sikerült is normális stoplist találnom. Csak a GranVia 2-ban olcsóbb, így szerintem ott fogom megvenni. Séta után haza és alvás…
Másnap reggel korábban keltünk, mint szerettem volna: szombat volt, így meccs Sant-Feliuban. Előtte viszont még elnéztünk megnézni a Sagrada Famila-t, mert ha már itt van az ember Barcelonában, akkor nézzen meg egy építkezést. Kívülről amúgy tényleg szép a templom. Benn még nem voltam – András igen és azt mondta, hogy tele van állványokkal, semmi extra -, de megvallom őszintén nem is igen érdekel:) Leültünk a templom előtti parkban, ahol láthattuk, hogyan húzza le a sok turistát az itteni kisebbség. Az tuti, hogy egy forintot nem adnék neki, ellenben volt aki 10 EUR-t is odacsúsztatott, csak hagyják békén őket.
Miután kipihentük magunkat indultunk Sant-Feliuba. Meccs előtt tervezve volt a csapattársakkal egy ebéd: patatas bravas, calamares, sült polip és valami brassóihoz hasonló kaja volt a menü. Nekem még mindig a bravas-sült polip páros viszi a prímet…Orsi is megkóstolta, de szerintem nem lesz a kedvence a polip:) Ebéd után jött a meccs…hejjj de fáj erről írni. Paraméterek: mi voltunk az 1. helyezett, ők az utolsó előttiek. Cseréjük nem volt, sőt kapusuk sem, a mezőnyjátékosok úgy cserélgették egymást. Minden jól indult…2-3 perc után 1-0 ide. Ami utána történt azt hagyjuk…a csapat teljesen szétesett…sajnos azt kell mondjam, hogy csúnyán lefociztak bennünket a pályáról :( Gege megint jól játszott, de sajna keveset. Bebizonyosodott, hogy egy 4+1-es bajnokságban nem jó, ha 12-en vagyunk a csapatban. Olyan emberek játszottak ezen a meccsen bőven többet, mint kellett volna, akik az én mércém szerint egy megye III-as csapatban sem lennének húzóemberek. Mindegy…kész, megtörtént, elmúlt. Meg kell verni jövő héten a nagy riválist és akkor hiba kijavítva.
Meccsről hazafele nem volt nagyon jó kedvem, de mire visszaértünk megnyugodtam. Estére egy kis Ovella Negra volt tervezve. Össze is gyűlt a csipet csapat – Angéla megint későn jött:) – iszogattunk kicsit majd mentünk a törzshelyre. Ott a szokásos probléma fogadott bennünket: nem tudunk leülni. De sebaj, ahogy eddig mindig, most is relatíve hamar megoldódott ez is. Nem volt rossz este, de voltunk már jobb passzban is. Hazafelé még Marci elmélkedett kicsit a női lengőbordákról, így nem aludtunk el a metróra várva.
Eljött a vasárnap reggel. Sajnos ez egyben a szabadságom végét is jelentette:( Ami még rossz volt, az az időjárás… Szeles, borús idő volt, épp hogy nem esett. Tibidabo-ra indultunk, hogy megtudjuk milyen az, mikor az ember hátizsákkal bejárja Európát és megpihen a Tibidabo lábánál:) Elvileg van egy busz Catalunya-ról, ami egyenesen felvisz bennünket a hegyre. Nyah ez a busz nem jár szezon előtt (ami március 1.-től kezdődik), így a következő konstrukcióval lehet eljutni a ’csúcsra’: FGC – TramVia – Funicular. Mindez időben és árban is jóval többe kerül, jól ki van találva ez kérem szépen:) Cserébe a kilátás és a Krisztus szíve templom még mindig gyönyörű. Csak sajna annyira fújt a szél, hogy nem sok időt töltöttünk fenn. Nem akartam beteg lenni és a nap sajna nem sütött. Úgy volt, hogy Tibidabo után elmegyünk Andriékhoz egy kis bemutatkozós – beszélgetős délutánra, de még ajándékvásárlás is volt, és mire hazaértünk hullák voltunk. Főztem gombapaprikást – Orsi kedvence a gomba - , ami szerintem egész jól sikerült:) Sok is lett, így maradt Gegének és nekem másnapra ebédelni.
Hétfőről nem nagyon tudok sokat írni. Reggel ismét munkába álltam. Az egy hetes szabi után az várt amire számítottam: millió olvasatlan levél és megválaszolatlan kérdés. A nap hamar eltelt, Németországba kellett csinálni egy új kampányt, nem volt valami nagy kihívás… Orsinak ezen a napon volt még az utolsó kör a felvételi eljáráson, meg is kínozták szegényt. Mint másnap kiderült sajna feleslegesen. Mérges is vagyok erre a cégre. Elhúzták ezt az egészet 4 napig, miután közölték, hogy nem kell…de mindegy, nem adjuk fel, Barcelona nagyváros, biztos vagyok benne, hogy találni fogunk valami megfelelőt.
Keddre ’lebetegedtem’. Ki is használtuk ezt a napot és elmentünk második otthonomba: a Camp Nou-ba:) Végigmentünk a túrán, hát kik edzettek éppen: Bojan és Zambrotta. Sajna mi már felsőbb szinteken voltunk, mikor mentek be öltözni, így közeli képet nem sikerült készíteni:( Sebaj, lesz még rá alkalom… Orsinak is nagyon tetszett a stadion és a múzeum is. Ha meg már ott jártunk, akkor a boltba is bementünk. Bár párszor megfogadtam, nem veszek semmit, sosem jön össze. Most találtunk barcás rövidnacit jutányos áron, vettünk is belőle 2-t: Orsi egyet az apukájának ajándékba én pedig magamnak az ünneplős mezemhez:)
Stadion után hazamentünk enni és pihenni kicsit, este pedig meglátogattuk Andrist, Ancsát és Ádit. Jól éreztük magunkat. Ancsa megint kitett magáért, csinált valami nagyon finom kaját, ha jól emlékszem, akkor bélszín volt márványsajtot öntettel. Ádi búcsúképpen még egy puszit is adott Orsinak aki majd elolvadt tőle:)
Sajna az utolsó nap volt – egyelőre – amit együtt töltöttünk:( Szerda reggel kikísértem a reptérre majd mentem dolgozni. Nagyon remélem, minél hamarabb sikerült találni valamit, mert könnyű hozzászokni a jóhoz…és bizony nagyon jó volt Vele lenni:)