2 hét múlva örökké :)

Hola mindenkinek!

Hm...bizony rég nem írtam már, szerettem volna én, de nem tehetek róla, lusta dög vagyok:) Most viszont próbálom leírni mindazt ami az elmúlt 2-2,5 fél hétben történt velem

Munkahely
Még mindig riportokat gyárok. Bár azóta elég jól elhaladtam a TMobile-s sok-sok riporttal, de közben jött 2 másik kérés is, melynek köszönhetõen azért egy kicsit kizökkentem a monotonitásból:)
Ráadásul az egyik ilyen kérést pont egy magyar kliens kérte, így sikerült megspórolni pár napot egy "cseh közvetítõ kapocs" kihagyásával, és így egészen hamar kész lettem vele. A másik nem Tmobile-s riportot pedig a legutóbb fejlesztett és beálított kampányhoz kérték XML-ben.
Nagyon örültem neki - az elején. Elõször nem tûnt nehéznek, de a végére megszenvedtem vele. A mûködõ változat végül a 3. lett, az elsõ kettõ valami nem egészen jó memóriakezelés miatt nem lett a legjobb, de az uccsó verzió már mûködött:) Legalábbis egy része. Mikor megkaptam péntek délután 5-kor, hogy nem jó a karakterkiosztás nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Emlékszem annak idején a DVB-s chatnél pont ilyennel szoptunk 3 napot. Most relatíve hamar sikerült megoldani, de azt sosem értem meg,hogy miért nem lehet egy olyan editor-t beszerezni ami kezeli az összes karakterkészletet....nyah de úgy láccik itt sincs kolbászból a kerítés:)
A két héttel ezelõtti pénteken pedig elmentünk ebédelni egy Champaneria nevű helyre. Kifejezetten tetszett a hely. A lényeg, hogy naggggyon olcsó a pezsgõ, csak minden üveg mellé venned kell valami kaját. Ami ugye nem is árt, nem kell feltétlenül bebeaszni délután 2-kor:) Hárman indultunk el: Marci, Jorge és én. Úgy látszik amerikai barátunk nem olyan edzett, mint két magyar társa, bizony megdobta a fejét a pezsgõ:)
Munkába visszafelé pedig megnéztünk néhány szép hajót, valamilyen történelmi hajókiállításra érkeztek ide a Föld minden részérõl. Voltunk egy olasz és egy orosz hajón is, de Jorge mindkettõn hozta a formáját: az egyiken a géppuskákat akarta mindenáron megnézni, volt ahol elkezdett örvendezni, hogy "hejj de jó...minden orosz beszél angolul?"...majd kajánul belevigyorgott az orosz matrózok arcába...Marcival csak menekültünk:)
A múlt héten érkezett egy másik magyar srác is - Õ is András akárcsak a fõnököm -, igaz csak ideiglenesen egy külsõ cégtõl végeznek support tevékenységet. Jött vele egy lengyel srác, aki mutatott egy nagyon jó kis kínai kajáldát: 5 EUR-t annyit eszik az ember amennyit nem szégyenl:) Igazi magyar kollégistának való...meg is kóstoltam mindent ami tetszett:)

Minden más...
Nyah...hol is kezdjem...utolsó bejegyzésem napján volt egy kis összeröffenés a városban az itteni magyar számûzötekkel. Egy lány ment másnap New York-ba, és afféle "good bye" party volt. Nem tartott sokáig, de végre nem focival töltöttem a péntek estémet.
Másnap pedig Marcival körbenéztünk kicsit, meglestük milyen is a barcelonai éjszakai élet. Bár prostikkal nem találkoztunk - mint mikor Viktor volt itt - de jó kis este volt. Elsõként beültünk valami kis helyre, ahol egész korrekt áron adták a hambit és a sört, majd elmentünk egy koktél-bárba. Marci oldalán le van írva egész részletesen milyen hely ez, a lényeg az, hogy az itteni árakhoz képest szerintem egész jó áron lehetett kapni egy "kancsó" koktélt. Bár a spanyol tudásunk még tényleg csak annyi, hogy "2 pizzát elvitelre", de összehoztuk: - Strong? - Yes :) Késõbb megérkezett Marci lakótársa és egy barátnõje: Linka és Ninka. Majdnem olyan, mint a mi Lolka és Bolka párosunk. Két holland nénirõl van szó elég kellemes külsõvel. Persze nekem mindegy:)
Koktélbár után elmentünk egy helyi zenéstáncosmulaccságba...a hely neve Otto Shutz. A beugrót azt hagyjuk, de cserébe járt egy ingyen ital...hejjj de megérte:) A disco amúgy nem rossz...a két hollandus el is távolodott tõlünk - mentek vadászni - mi pedig megittuk az ingyen piát a jegyért cserébe. Kértem mellé még egy whishy-t, egy pohár áráért otthon egy üveggel lehet venni :D De kit érdekel ugye...fussa...bezzeg mikor otthon száraz zsemlét ettem romlott tejföllel. Szóval mikor fizettem mintha a fogam húzták volna:) Reggel fél 7-re sikerült hazaérnem, beestem az ágyba és aludtam:)
A rákövetkezõ hétvégén nem csináltam semmi érdekeset, csak fociztam és pihentem egész nap. "Leigazoltak" valamilyen helyi kispályás bajnokságba, ahol az elsõ meccset kivéve buktuk a másik 2-t. Nyah "megbeszéltem" a sapattársammal, hogy 8-kor találkozunk a ház elõtt, és megyünk tovább. Hajnal 2-ig beszélgttem Mónival Skype-n, megnéztem egy filmet és aludtam. Reggel negyed 9-kor jön be Martin a szobába - eléggé idegesen, mert szerintem bulizni volt, és Õ kelt fel a kaputelefonra - , hogy húzzak lefele, mert mennem kell meccsre várnak a kapuban. Szal ennyit a spanyol tudásomról...pedig totál megbeszéltük, hogy este 8 :) Persze ki is kaptunk, de nekem azért nagyon jól ment:) Estére még be volt tervezve a Copa America döntõ megtekintése Marcival, de hulla voltam, így az nekem kimaradt az életembõl...
Nyah és akkor a mostani hétvége.
Az itteni magyarok akiket ismerek igazi jóarc emberek. Bár nem ismerek sokat, de Õk rendesek. Az egyikük - egy orvosnéni - megy Svédországba dolgozni, és egy "búcsúbuli" volt nála Sitges-ben. Ez egy kisváros, BCN-tól körülbelül fél óra vonatozással közelíthetõ meg. Miutén idejöttem már akkor megtudtam a hely nevezetességei közé tartozik többek között a sok kéz-a-kézben sétálgató, rózsaszín napszemcsis, kigyúrt testû, meleg lelkû párok:) Bár a vonatot leszámítva én nem láttam ezen a hétvégén, de nem is bánom...
Szóval megérkeztünk az állomásra és vártuk Emesét (a doktornéni - szerk.:D). Ekkor Ádi - András fia - észrevett egy dínó alakú lufit, amit a hélium felrepített a plafonra, csak egy kis része lógott a madzagnak. Mi pedig megpróbáltuk leszedni...elõször Andris és Anikó ugrott neki - mindent a gyerekért:) - majd a mi fiúk is nekiugrottunk. András és Peti bakot tartottak, én pedig egy esernyõ segítségével próbáltam meg leoperálni a dinót. Szituáció: állok a srácok kezén, derékmagasságom az õ fejmagasságukban mikor valamelyik lány - valószínûleg Anikó - odakiált, hogy "A farkát birizgáld":) Mindezt Sitgest-ben...még jó, hogy nem tudtak magyarul...de a nevetéstõl le kellett jönnöm...elég vicces helyzet volt. Innen elmentünk vásárolni, majd a kéglibe. Hááát nyah...el tudnám viselni, ha olyan házban kellene tengetnem kicsiny életem...nagyon nagy és nagyon szép ház volt és nagyon igényes a külsõ rész is.
Leugrottunk a partra, ahol egy kis nyári zivatarnak köszönhetõen nem sokan voltak, utána visszajöttünk és kaját csináltunk. Petivel nagynehezen összehoztuk a tüzet a grillezéshez, de megérte, mert a kaja nem olyan minõségû volt, mint amit én általában összedobok magamnak. Volt egy csomó pia is, de úgy látszik, hogy túlértékeltük önmagunk...de azért madj' hajnal 4-ig fenn voltunk és beszélgettünk.
Másnap ismét partoltunk - hál' Istennek a meleg szakasz nem ott volt, ahova mi pakoltunk -, jól le is égtem. Én délután korábban jöttem haza, mert mennem kellett focizni. Ki is kaptunk:( De mondanom sem kell, hogy nem miattam. 6-3 lett az eredmény, amibõl 2 góllal és egy gólpasszal vettem ki a részem...mi kell még? :D

Hmmm...úgy gondolom ennyi elég lecc belõlem, a képeket a héten felteszem a képes blogra.

Hasta luego ;)